Reggeltől-estig a Made in Pécs Fesztiválon

Január 6 – Vízkereszt, Pécs. Délután közel 15 fok napon! Előre eltervezett szándékkal belevettem magamat a csajommal a III. Made in Pécs Fesztiválba. Személyes élménybeszámoló az év egyik „legmenőbb” rendezvényéről.

Tavasszal indult az év, nem csak az utcákon, a szívekben is ünnep volt. Kitaláltuk a tuttit, tartottuk a fesztiválszlogen: Koncert reggel 10:00-kor? Adja! Már délelőtt megteltek a klubok, így minden okunk megvolt arra, hogy bekezdjünk. Gyakorlatilag 5-10 méterenként ismerősök, zenészek, haverság, pacsik. Nagy szerencsére csak este játszottunk a Kisestivel (19:50), majd rögtön utána Boja, a Szabadkikötőben. Kedvenc pécsi koncerthelyszínem, mert állati jól tud szólni a „színpad” – ami nincs -, de mivel a közönség az arcodban van, nem tudsz rosszul játszani. Az estéről később, mert már délben leszakadt az arcunk.

A célunk az volt, hogy kellemesen besörözzünk délután 4-ig, és minél több koncertre elmegyünk, aztán készülni kell az esti koncertekre. Nappali 12:00 – Feriantes – őrület! A beállás alatt is azon gondolkodtunk mi lesz ebből? Beindult a banda és egyre jobb és jobb lett a zenekar. A vége teljes őrület, mintha a Blondie adaptálódott volna Pécsre 1976-ból. Sokkoló pozitív élmény a semmiből! Ki az utcára, majd Dörnyei Szabira átesés. Ez a srác mindig jó-szerethető, a Made in Pécs Café előtt belebotlottunk Kuti Gergőbe és a stábba:

 

 Valami rossz ebéd és sörös-kóválygós szieszta után pillanatok alatt eljött a késődélután, vagy három óra esett ki. A Szabadkikötőben a vibrafonos liverpooli srác után jöttünk, baromi jó időpont, köszönjük a szervezőknek! Horváth Pistivel, régi baráti kapcsolatban vagyok, vele gyorsan beállt a Kisesti, pedig nekem ez mindig parás. Általában 40-50 perc alatt kényelmesen belőjük a motyót, most 12 perc alatt tettük meg. Minden fasza – gondoltam. Én kezdtem – volna – szóló akkordgitározással a koncertet. Nem szólalt meg a motyó. Rövid megoldás, fennakadásra nincs idő fullig van a hely. És tényleg az első percekben még látom a csajomat, de amint beindul a buli, a 4-5-ik sor elnyeli az ismerős arcokat. Felnézek, s csak azt látom, hogy mindenki megőrül, Zsolti szétzúzza a billentyűket, extázisban tolja a vokált. Hirtelen vége, és Boja, folytatás ugyanúgy. Végül alig bírunk izzadtan csapzottan kijönni a helyről, vállveregetés, ölelgetés, leszólítás mindenhonnan. Hú ez fasza volt!

Gyorsan átértünk még Pénzeli Gabira. Sok jót hallottam róla, hát elég erős volt, így elsőre, honnan ez a hang? Kár, hogy a neten nincs fenn semmilyen felvétele (vagy nem találtam?) S csak lesem, hogy a cajonos csajszi, a siklósi zeneiskolában pár éve még a gitárzenekarom alatt ütőzött. Beszarás! Az OTV kihagyhatatlan és mindig jó, és újra Made in Pécs Caffe. A Kölyök! Eszement erőset játszik, meggyőződésem, hogy stílusalkotó.

 

Lenéztünk még a fináléra az Estbe, de már jártányi erőnk sem maradt. Összesen 19 koncertet hallgattunk meg (vagy bele), meglehetősen erős felhozatal maradt ki a 2018-as szórásból részünkről. Lemaradtunk a Harsh, a Persona, a Kubalibre, a Grizzly, a The Tablespoon, a Mongooz és a Psycho Mutants koncertjeiről. Pedig őket mind meg akartuk hallgatni, de épp játszottunk, vagy nem értünk oda rájuk. Sebaj, jövőre, jövünk ’19-ben is!

Vélemény, hozzászólás?